Végveszélybe került a székelyföldi erdők vadállománya

A medvéket lelövik, ugye?

A múlt év végén egy igencsak nagy visszhangot kiváltó felhívás jelent meg a Grandspredateurs.com nevű francia honlapon Állítsátok meg a romániai medvék mészárlását címmel, itthon több helyi és országos napilap is foglalkozott az üggyel. A felhívás a Székelyudvarhelyen bejegyzett Aves Alapítvány nevéhez fűződik, amely korábban is több alkalommal felemelte szavát a hargitai medvék védelmében. Tekintettel arra, hogy a háromszéki erdők is közismert medveparadicsomnak számítanak, az alapítvány elnökét, Szeley-Szabó Lászlót arról kérdeztük, valójában mekkora veszélyben van erdeink vadállománya.

– A www.grandspredateurs.com honlapon megjelent cikk tulajdonképpen az Aves Alapítvány által megírt előzetes jelentés és petíció szövegét tartalmazza, amelyet a román kormány, az államelnök, az Európai Parlament és mások számára készítettem – mondja Szeley-Szabó. – Ezeket a dokumentumokat más európai és amerikai természetvédelmi egyesületek is közzétették levelező-listájukon. A teljes magyar nyelvű szöveg megtalálható a www.avestours.ro honlapon. Az akció aláírásgyűjtés céljából indult, első fázisban így szeretnénk nyomást gyakorolni a kormányra, hogy állítsa meg a medvék, elsősorban a székelyföldi medvék törvénytelen gyilkolását. Az akció sikeresnek ígérkezik, világszinten is ismertté vált az internet révén. Eddig mintegy 1500 érvényes aláírást gyűjtöttünk össze a nemzetközi természetvédő egyesületek segítségével. Érzékenyek a témára, határozottan elítélik a romániai helyzetet. Sajnos, a román kormány még nem mozdult, hivatalos értesítést a mai napig nem kaptam tőluk. Az Európai Parlament petíció-bizottsága viszont elfogadta, és december 10-én 124834-es számmal iktatta (referencia-száma L-59/2003). Ha kis szerencsénk van, lehetséges, hogy az Európai Parlament tárgyalni fogja a petíciónkat.

– Hogyan alakult a székelyföldi erdők vadállománya az 1989-es fordulatot követően?

– Sajnálatos, de a 89-es események után Székelyföld vadállományának, természeti értékéinek pusztítása egyre fokozódik. Nyilvánvaló, hogy egyes vadásztársulatok és vadőrök nem óvják, nem őrzik megfelelően az általuk bérelt terület vadállományát. Példaképpen szeretném megemlíteni, hogy a kilencvenes évek előtt az országutak közelében lévő gazdasági területeken is bőséges vadállomány létezett, autójából bárki gyönyörködhetett az őzek és szarvasok számottevő állományában. Napjainkra ebből a nagy állományból hírmondó is alig maradt, mindent lemészároltak éjszaka az orvvadászok, vagy éppen a vadásztársulatok tagjai „selejtezték“ ki őket, hivatalos engedéllyel, szaláminak. Bíró István, a székelyudvarhelyi Nagyküküllő Vadásztársulat székhez ragadt igazgatója a ’90-es évek elején 130 őzsuta és gida „kiselejtezését“ engedélyezte. Ez véglegesen megpecsételte az őzállomány sorsát Székelyudvarhely környékén. Őzeink után a szarvasok következtek, de miután ezek is elfogytak, nekiláttak a medvék lemészárlásának, hisz a pénznek nincs vérszaga. Fizetéseket kell emelni, prémiumokat kell osztani a vezetőségnek, hűtőládák, videokamera, terepjáró, lesek, vadászházak építése stb. – ez mind pénzbe kerül. Hogyan lehetséges mindezt hivatalosan véghezvinni? Egyszerűen: a kilövési keretet engedélyező testület félrevezetésével. Minden évben a vadállomány többszörösét jelentik le Bukarestnek, így nagyobb kilövési keretet kapnak. A medvére szóló engedélyeket is ilyen csalafinta módon szerzik meg, ezért csappant felére az állomány. Sajnos, e módszert a legtöbb vadásztársulat alkalmazza.

– Az erdő-visszaszolgáltatás milyen mértékben, módon befolyásolta a vadállomány alakulását?

– Véleményem szerint pozitív módon, hiszen a magántulajdonra mindenki jobban vigyáz, mint a „közvagyonra”. A zetelakai közbirtokosság vezetőségével több esetben is tárgyaltam vadvédelemről, és arra a következtetésre jutottam, hogy hatékonyabban fogják védelmezni az erdőt és a vadállományt, mint az állami erdészet vagy a területbérlő vadásztársulatok. Mivel az erdő nem sajátjuk, hanem közbirtokosságok és magánemberek tulajdonában van, hosszú távon nem érdekük a vadállomány védelme-megőrzése. Jól tudják, hamarosan el kell tűnniük az ingyen bérelt területekről, mivel előbb-utóbb Romániában is törvény fogja garantálni a magántulajdont, ha pedig maradni akarnak, akkor reális bérleti díjat kell fizetniük a tulajdonosoknak. A vadászat már rég nem sport, mint ahogyan művelői nevezik. Manapság a vadászat „jó üzlet“ a társulatok számára, mivel jelen pillanatban pénztárcájuk dagad. Több ezer hektárnyi erdős terület évi bére alig 500 euró körül mozog, míg a vadászatból származó haszon ennek százszorosa. Nincs olyan cég, amely ekkora haszonnal dolgozna, hisz a vadásztársulatok évente 40-50 ezer eurót lövöldöznek össze a kis bérleti díj fejében. Hogy miként gazdálkodnak ezzel a pénzzel, és mire költik, ahhoz az erdőtulajdonosoknak már semmi közük. Tény, hogy a tulajdonosok és a földművelő gazdák a károsultak, ugyanis a vadásztársulatok és az állami erdészetek még a vadkárt sem fizetik meg, pedig ez törvény szerinti kötelességük volna.

– Ki vagy kik a felelősek a vadállomány drasztikus csökkenésért?

– A rossz példában, Székelyföld természeti értékeinek törvénytelen kifosztásában élen jár a Hargita Megyei Állami Erdészet, Ion Micu vezetésével (régi nevén Kis). Az egykori udvari fővadász, Ceauşescu kegyelt medveölője már több évtizede mészároltatja a medvéket. Igaz, hogy a forradalmat követően rövid idre lefokozták, de bukaresti nyomásra hamar visszakerült trónjára, és egykori törvénytelen módszereivel gyilkoltatja tovább a medvéket. Elsősorban neki és az általa kidolgozott etikátlan vadászati módszernek tulajdonítható a kapitális medvék kiirtása a Hargitán. Vezetése alatt az állami erdészet területein több mint 400 medvét gyilkoltatott le a hírhedt „Hargita-típusú” lesekből. Jól tudta, hogy a Kárpátok Géniuszának nem szabad megfáznia, ezért a leseket csempekályhával fűtötték. Mivel a meleget és biztonságot a pénzes bérvadászok is csípik, ezt a módszert mai napig alkalmazzák. Csak a szekusok hada és a helikopterpályák tűntek el ideiglenesen a Hargitáról, más minden maradt az aranykorszak óta. De mit számít a vadászetika, amikor évente 200-300 ezer dollárt utalnak át Bukarest feneketlen zsebeibe a Hargitáról! Hogy reális képet kapjunk, a fenti összeget még meg kell szoroznunk harminccal, hiszen Micu elvtárs könyörtelen diktatúrája három évtizede tart a Hargitán. Természetesen hűséges székely alattvalók, talpnyalók hada nélkül ez lehetetlen vállalkozás lett volna. Számukra a kommunizmus még nem ért véget, ugyanis a lesekhez vezető utakat sorompókkal zárjak le, akárcsak a közelmúltban, pedig ezek már magánerdők, a Zetelakai Közbirtokosság tulajdonát képezik.

– Miért zárják le az utakat?

– Azért, hogy ne zavarják őket kétes tevékenységükben, a magántulajdon elrablásában. Tanácsolom a közbirtokosságok vezetőségeinek, hogy a lesek körüli sorompókat azonnal szedessék le, mielőtt vadállományuktól teljesen megfosszak őket az államiak. Jobban figyeljenek, hogy ki mikor jön vadászni, és mennyit lőnek ki a területükön, ugyanis előfordult már, hogy egy engedéllyel több medvét vagy disznót is kilőttek. Sok kicsi sokra megy, és félő, hogy mire a vadaszati jog is magántulajdonba kerül, addigra az államiak mindent legyilkoltatnak, hisz nem az övék, ők csak bitoroljak kommunista elvek alapján.

– Mi a magyarázata annak, hogy a Székelyföldön 1995-ben lőttek utoljára világrekord medvét, holott korábban ez a vidék uralta a trófeapiacot?

– A szakszerűtlen vadgazdálkodás és vadászat eredményeként a Hargita-hegység medvepopulációja az utóbbi 10 év alatt 40%-ára csökkent. A Hargitáról már több éve eltűntek a kapitális példányok, ugyanis a bérvadászok a pénzükért csak rekordtrófeás hím példányokat hajlandók lepuffantani. A vadászegyesületek és az állami erdészetek számára ez fontos bevételi forrást jelent, mivel nem vadgazdálkodásból tartják fenn magukat, hanem a vadállatok legyilkolásából származó valutából. Egy medve ára 7000 euró, ezért kímélet nélkül ölik meg a vemhes vagy bocsos anyamedvéket is, de a nagyobb, a szebb példányok vannak igazi veszélyben. A testméretre történő mesterséges szelekció hosszú távon a populáció leromlásához vezetett, mivel a medvéknél a testméret nem mindig arányos a korral. A medvék Európa-szerte védett állatok, Romániában azonban mindig találnak kiskaput egy olyan nemzetközi egyezmény kijátszására, melyet országunk is aláírt. A medvebőröket több országba, így Magyarországra sem lehet bevinni, még CITES-engedélyel sem. Ki tudna magyarázatot adni arra, hogyan kerülnek ki mégis a medvetrófeák? Csak nem csempészik ki őket a becsületes vadászok? Elrettentő példa kellene legyen a nyugat-európai államok helyzete, ahol a barnamedvét kipusztították, méghozzá nem mások, mint a vadászok. Igaz, maradt belőlük egy tucatnyi a Pireneusokban, de ezek a génkészlet megőrzésre sem képesek. Elszigetelt populációt alkotnak: hosszú távon nincs esélyük a fennmaradásra, ezért európai szemszögből nagyon is indokolt a kárpáti barnamedvék védelme Romániában.

– A vadpopuláció szemszögéből nézve melyik előnyösebb: ha a vadászati jogot az állam gyakorolja, vagy ha az erdőtulajdonos?

– Természetesen, az erdőtulajdonost illeti a vadaszati jog, és remélem, hogy a vadak szempontjából is ez a megfelelőbb. A vadaszati jog megszerzésével azonban feladat is jár: a vadkárokat meg kell fizetniük a magángazdáknak. Az államiak ezt mindig elmulasztottak, ezért sok gazda tévesen az állatokra haragszik és nem a terület vadaszati kezelőire. Sok magántulaj úgy gondolkodik, hogy mindent le kell lőni, az erdőt ki kell vágni, mert pénzt jelent, de reménykedem, hogy nem lesz így mindenütt. Például a Zetelakai Közbirtokosság viszonyulását a természetvédelemhez pozitívnak ítélem, de nem tudom minden közbirtokosságról ezt állítani. Például a Farkaslakai Közbirtokosság valósággal irtja az erdőt, és hiába magántulajdon, mert az egyéni és anyagi érdekek azt diktálják, hogy az állami erdészettel őriztessék, holott a magánerdészet jóval olcsóbban gondozná a területet. Ők kecskére bízták a káposztát, az erdejük pedig napról napra csak fogy. Igaz, a farkaslakaiak soha nem az eszükről voltak híresek, mióta a világ világ, valakik mindig az orruknál fogva vezetik őket. A szénégetés és a fafeldolgozás miatt nagy a korrupció, sok pénz cserél titokban gazdát a Nyikó-menti faluban. Falubeli ismerőseim elbeszélése szerint itt a közbirtokossági tagok java része kárvallottnak érzi magát a vezetőség miatt, az erdészek pedig meggazdagodtak.

Lejegyezte: Kocsis Károly