|
 Nem hivatalos
hírforrások szerint a 2003–2004-es vadászidényben 70 barnamedve kilövését
engedélyezték Hargita megye területén. Ezekbôl néhányat – a javát –
megtartanak a politikai elit számára „bukaresti ügyintézések" fejében,
akárcsak a diktátor „aranykorszakában"…
Sok olvasó jogosan feldühödött az Udvarhelyi Híradó hasábjain közölt
medvegyilkolás módszerei, valamint a Székelyudvarhelyi Nagyküküllô
Vadásztársulat törvényszegô és etikátlan magatartása miatt. Ezt a tényt
csak tetôzték az olvasói hozzászólások és a medvetalpbotrány. Megnyúzott
medvetalp a kukában? Igen! Bôrét külföldön értékesítik, húsából szalámit
készítenek, a lábfej pedig a lakónegyed kukájába kerül, mivel nálunk még értéktelen.
Ilyen egyszerű a magyarázat, de ez is a felelôtlen vadászok, vadôrök vagy
egyszerűen vadölôk számlájára írható. Lôfegyver nélküli ember nemigen tud
medvét zsákmányolni! Sajnálatos, de évek óta tart, sôt, egyre fokozódik
Székelyudvarhely környékén – és nem csak – az orvvadászat, a tettesek
viszont csak ritkán kerülnek törvény elé. Nyilvánvaló, hogy egyes vadôrök
nem óvják, nem ôrzik megfelelôen a gondjaikra bízott terület vadállományát.
Példaképpen szeretném megemlíteni, hogy a kilencvenes évek elôtt az
országutak közelében lévô gazdasági területeken is bôséges vadállomány
létezett, autójából bárki gyönyörködhetett az ôzek és szarvasok számottevô
állományában. A Szejkefürdô és Farkaslaka közötti útszakaszon tíz évvel
ezelôtt még 120 ôzet számláltunk Fancsali István vadásztechnikussal és
Marosi Sándor vadôrrel. A Homoród mentén pedig még ennél is több volt, amit
Ambrus László és Baczó Zoltán is igazolni tud. Napjainkra ebbôl a nagy
állományból hírmondó is alig maradt, mindent lemészároltak éjszaka az orvvadászok,
vagy éppen a vadásztársulatok tagjai „selejtezték" ki ôket, hivatalos
engedéllyel, szaláminak. Bíró István, a Nagyküküllô Vadásztársulat székhez
ragadt igazgatója a kilencvenes évek elején 130 ôzsuta és gida
„kiselejtezését" engedélyezte. Ez véglegesen megpecsételte az
ôzállomány sorsát Székelyudvarhely környékén. Ôzeink után a szarvasok
következtek, de miután ezek is elfogytak, nekiláttak a medvék
lemészárlásához, hisz a pénznek nincs vérszaga. Fizetéseket kell emelni,
prémiumokat kell osztani a vezetôségnek, hűtôládák, videokamera, terepjáró,
lesek, vadászházak építése stb. Hogyan lehetséges mindezt hivatalosan
véghezvinni? Egyszerűen: a kilövési keretet engedélyezô testület
félrevezetésével. Minden évben a vadállomány többszörösét jelentik le
Bukarestnek, így nagyobb kilövési keretet kapnak. A medvére szóló
engedélyeket is ilyen csalafinta módon szerzik meg, ezért csappant felére
az állomány. Sajnos e módszert a legtöbb vadásztársulat alkalmazza. Mivel
az erdô nem sajátjuk, hanem közbirtokosságok és magánemberek tulajdonában
van, hosszú távon nem érdekük a vadállomány védelme-megôrzése. Jól tudják,
hamarosan el kell tűnniük az ingyen bérelt területekrôl, mivel elôbb-utóbb
Romániában is törvény fogja garantálni a magántulajdont, ha pedig maradni
akarnak, akkor reális bérleti díjat kell fizetniük a tulajdonosoknak. A
vadászat már rég nem sport, mint ahogyan művelôi nevezik. Manapság a
vadászat „jó üzlet" a társulatok számára, mivel jelen pillanatban
pénztárcájuk dagad. Több ezer hektárnyi erdôs terület évi bére alig 500
euró körül mozog, míg a vadászatból származó haszon ennek százszorosa.
Nincs olyan cég, amely ekkora haszonnal dolgozna, hisz a vadásztársulatok
évente 40–50.000 eurót lövöldöznek össze a kis bérleti díj fejében. Hogy
miként gazdálkodnak e pénzzel, és mire költik, ahhoz az erdôtulajdonosoknak
már semmi közük. Tény, hogy a tulajdonosok és a földművelô gazdák a
károsultak, ugyanis a vadásztársulatok és az állami erdészetek még a
vadkárt sem fizetik meg, pedig ez törvény szerinti kötelességük volna. A
rossz példában, Hargitánk természeti értékeinek törvénytelen kifosztásában
élen jár a Hargita Megyei Állami Erdészet, Ion Micu vezetésével (régi nevén
Kis). Az egykori udvari fôvadász, Ceauęescu kegyelt medveölôje már több
évtizede mészároltatja a medvéket. Igaz, hogy a forradalmat követôen rövid
ideig lefokozták, de bukaresti nyomásra hamar visszakerült trónjára, és
egykori törvénytelen módszereivel gyilkoltatja tovább a medvéket.
Elsôsorban neki és az általa kidolgozott etikátlan vadászati módszernek
tulajdonítható a kapitális medvék kiirtása megyénkben. Vezetése alatt az
állami erdészet területein több mint 300 medvét gyilkoltatott le a hírhedt
„Hargita típusú megfigyelôkbôl". Jól tudta, hogy a Kárpátok
Géniuszának nem szabad megfáznia, ezért a leseket csempekályhával fűtötték.
Mivel a meleget és biztonságot a pénzes bérvadászok is csípik, ezt a
módszert mai napig is alkalmazzák. Csak a szekusok hada és a
helikopterpályák tűntek el ideiglenesen a Hargitáról, más minden maradt az
aranykorszak óta. De mit számít a vadászetika, amikor évente 200–300.000
dollárt utalnak át Bukarest feneketlen zsebeibe a Hargitáról. Hogy reális
képet kapjunk, a fenti összeget még meg kell szoroznunk harminccal, hisz
Micu elvtárs könyörtelen diktatúrája 30 éve tart a Hargitán. Természetesen
hűséges alattvalók, talpnyalók hada nélkül ez lehetetlen vállalkozás lett
volna. A természetkárosításban Micu legfontosabb partnere a zetelaki
erdészet vadásztechnikusa, Bertalan János székelyudvarhelyi elvtárs, aki
derekas szerepet vállalt a mészárlásban. Számlájára írható több mint 100
medve legyilkolása Sikaszóban, Székelyvarságon, valamint Ivóban. Számára a
kommunizmus még nem ért véget, ugyanis a lesekhez vezetô utakat sorompókkal
záratta le, akárcsak a közelmúltban, pedig ezek már magánerdôk, a Zetelaki
Közbirtokosság tulajdonát képezik. Hogy miért zárják le az utakat? Azért,
hogy a természetbarátok és a kirándulók ne lássák a sok dögöt, amit
vasketrecekben raknak ki a medvéknek, illetve hogy ne zavarják ôket kétes
tevékenységükben. Törvényeink szerint az elpusztult háziállatoknak
dögkútban a helyük és nem az erdôben, mert megfertôzhetik a vadállományt,
ugyanakkor járványos betegségeket terjeszthetnek a háziálla-tok között. A
törvény mindenkire vonatkozik, Bertalan elvtárs, az állami erdészetekre is,
tehát maguk is hordják dögkutakba a szórókhoz, etetôkhöz kihelyezett
háziállattetemeket. Hová lettek az Ivóban elpusztult tehenek?
Természetkárosító és közveszélyes tevékenységükrôl értesíteni fogom a
minisztériumot, valamint az állategészségügyi szerveket, hogy indítsanak
eljárást, mielôtt megfertôzik környékünket. Elég volt, amit idáig műveltek,
illene befejezni! Nem maguké a Hargita! Többé ne fogjon fegyvert a
természetjárókra, ôk nem gyilkosok, mint maga. Remélem nem feledte el, hogy
két esztendeje ittas állapotban fegyvert fogott László Endrére, Dénes
Ödönre, Oláh Attilára, Albert Leventére, Nagy Györgyre és Bindea Danira a
magasbükki medvelesnél. Akkor szárazon megúszta, de ha még egyszer
elôfordul, biztosan feljelentik. A szakszerűtlen vadgazdálkodás és vadászat
eredményeként a Hargita-hegység medvepopulációja az utóbbi 14 év alatt
50%-ára csökkent. 1995-ben lôttek utoljára világrekord medvét megyénk
területén, pedig a közelmúltban még a hargitai medvék uralták a trófeapiacot.
A Hargitáról már több éve eltűntek a kapitális példányok, ugyanis a
bérvadászok pénzükért csak rekordtrófeás hím példányokat hajlandók
lepuffantani. A vadászegyesületek és az állami erdészetek számára ez fontos
bevételi forrást jelent, mivel nem vadgazdálkodásból tartják fenn magukat,
hanem a vadállatok legyilkolásából származó valutából. Egy medve ára 7.000
euró, ezért kímélet nélkül ölik meg a vemhes vagy bocsos anyamedvéket is,
de a nagyobb, a szebb példányok vannak igazi veszélyben. A testméretre történô
mesterséges szelekció hosszú távon a populáció leromlásához vezetett, mivel
a medvéknél a testméret nem mindig arányos a korral. A medvék Európa-szerte
védett állatok, Romániában azonban mindig találnak kiskaput egy olyan
nemzetközi egyezmény kijátszására, melyet országunk is aláírt. A
medvebôröket több országba, így Magyarországra sem lehet bevinni, még
CITIES-engedéllyel sem. Ki tudna magyarázatot adni arra, hogyan kerülnek ki
mégis a medvetrófeák? Csak nem csempészik ki ôket a becsületes vadászok?Elrettentô
példa kellene legyen a nyugat-európai államok helyzete, ahol a barnamedvét
kipusztították, méghozzá nem mások, mint a vadászok. Igaz, maradt belôlük
egy tucatnyi a Pireneusokban, de ezek a génkészletmegôrzésre is alig
képesek. Csak elszigetelt populációt alkotnak: hosszú távon nincs esélyük a
fennmaradásra, ezért európai szemszögbôl nagyon is indokolt a kárpáti
barnamadve-populáció védelme.A medve és környezetének bonyolult
kapcsolatát, törékeny egyensúlyát az embereknek kötelességük fenntartani és
megôrizni az utókor számára. „Az állatok nagy, jogfosztott, néma többség,
amely csakis a mi segítségünkkel maradhat fenn" – írja Gerald Durell,
aki mindig dühöngött, valahányszor a természet kifosztását és az élôlények
lemészárlását látta.Minden élôlénynek ugyanúgy joga van élni, mint nekünk,
embereknek! Növényeket, állatokat, minket, embereket és természetes
környezetünket, amelyben élünk, egyaránt veszélyeztet az emberi gonoszság,
a kapzsiság és nem utolsósorban a gazdasági haszon utáni hajsza.Saját véleményünk,
sôt, a nagy többség véleménye szerint igaz a félig tréfás, de valójában
nagyon is komoly szállóige, miszerint csak akkor lehetne sportnak nevezni a
vadászatot, ha a vadaknak is puskájuk lehetne. Illendô volna az
ellenfeleknek egyenlô esélyekkel indulniuk. A vadászoknak szembe kell
nézniük azzal a ténynyel, hogy ôk valójában gyilkolnak, és nem
állatbarátok, mint ahogyan azt elôszeretettel hangoztatják magukkal
kapcsolatban. Ha igazán szeretnék, és barátaiknak tekintenék a vadakat,
akkor nem lônék le ôket! A medvéknek is csak egy életük van... Fel
szeretném hívni a vadászok, horgászok és erdészek figyelmét, hogy
törvényeink szellemében óvják és védjék a természetet utódaink számára,
hisz az a gazdag természeti örökség, melyet nagyapáink hagytak ránk, végveszélybe
került. Kérem, ne vegyék rossz néven, hogy magamfajta természetbarátok
beleszólnak felelôtlen tetteikbe, ugyanis be kellene látniuk, hogy jobban
ismerjük, hatékonyabban ügyeljük természeti értékeinket, mint Önök.
Tevékenységünk nélkül környezetünk számos élôlénnyel lenne
szegényebb.Kérném, ne feledjék, hogy mi csak azért harcolunk, mert
unokáinknak is van joguk medvét látni szent hegyünkön, a Hargitán!
Szeley Szabó
László az Aves Alapítvány nevében
|
