|
 Talmács
falu (Szeben megye) lakói husángokkal vertek agyon egy fiatal kárpáti
barnamedvét. A sebzett állat fényes nappal menekült a faluba az ôt üldözô
kutyák elôl. A kismedve elpusztítása orvvadászatnak minôsíthetô. A tett
elkövetôinek 200 millió lejt kellene fizetniük: ennyire becsülik egy medve
eszmei értékét a 103-as vadásztörvény szerint.
Az emberek nagyon meglepôdtek, amikor fényes nappal egy kutyák által
kergetett medveboccsal találkoztak a falu utcáján. A megrémült állatot
dühös kutyák üldözték és marcangolták. A falusiak botokat, köveket
ragadtak, és addig ütötték-verték, amíg kiadta páráját. A „medve"
tulajdonképpen csak egy hároméves bocs volt, alig 80 kilós lehetett. Az
utóbbi napok megpróbáltatásai viszont sok bizonyító nyomot hagytak rajta:
igen sovány, legyengült állapotban volt, ezenkívül csípôtájéka tele volt
sebekkel, amiket csapda hurokdrótja okozott. A kimerült állatot több kutya
megtámadta, és vérzô sebeket ejtettek rajta, a falu utcáira hajtva a
fejvesztetten menekülô bocsot. Az állat Ion Crăciun háza elôtt múlt ki.
Amikor a gazda hazaérkezett, kapuja elôtt nagy csôdület volt. „A kapu elôtt
egy csomó embert láttam, amint körbevették a meggyilkolt medvét. Biztos,
hogy husángokkal, kertben használatos szerszámokkal verték agyon. Nem
magától múlt ki" – mesélte Crăciun.Az elpusztított medvebocsot
Szebenbe szállították, mintákat vettek bakteriológiai analízisek, és
veszettség vizsgálata céljából. Azután állítólag megnyúzták, és a tetemet
az állategészségügyi laboratórium krematóriumában elhamvasztották.
„Hasonló esetekben, amikor a medve lejön a faluba, mi viselkedési zavarokra
gyanakszunk. Ezek lehetnek akár a veszettség következményei is" –
nyilatkozták telefonon az állategészségügyi felügyelôségrôl.
Ha a bocsot agyonverô falusiakra rábizonyítják a medveölés tényét,
orvvadászat vádjával illethetik ôket. „Az ügyet húzzák-halasztják, még nem
ért véget a kivizsgálás" – nyilatkozta november 14-én Pod Ioan, a
nagyszebeni vadászegyesület titkára. Az illetékes szervek nem nyomoznak
megfelelôen ez ügyben sem. Egy kocsmában három erdei munkás beszédébôl a
következôkre lettem figyelmes: „A medvebocsot favágók zavarták el egy
kidôlt fa gyökerei alól. Menekülés közben hurokba szaladt, amit elszakított.
Csak néhány nap múlva jött Talmács közelébe, ide is a juhászkutyák
hajtották, magától biztos nem ereszkedett volna be a faluba".
Képzeljük el azt a szörnyűséges fájdalmat, amit az ütlegelô medvepecérek a
menekülni próbáló bocsnak okoztak! Nem civilizált emberhez méltó
viselkedés! Hasonló esetben a kutyákat el kell kergetni, és az erdô felé
hajtani a vadat, mert úgy esélye lenne megmenekülni. Sajnos a mi
vidékünkön, Székelyudvarhely közelében is sok hasonló eset elôfordult.
Például 1988-ban, Ivó közelében Sándor János marhapásztor komájával és
fiaival agyonverte azt az egyéves medvebocsot, amit kutyái hajtottak fel
egy fára. Húsát megették, bôrét „behajították a patakba", nehogy nyoma
maradjon a medvepecsenyének.
Felkérem az olvasókat, amennyiben hasonló esetekrôl tudomást szereznek,
értesítsenek azonnal az Aves Alapítvány 215555-ös telefonszámán. Mi
eljárást indítunk, az adatközlôk nevét nem hozzuk nyilvánosságra.
Kép és szöveg: Szeley-Szabó
László (Aves Alapítvány)
|
